B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2017. október 19., csütörtök

me too

#metoo
Egyre több és több kiírás. Újabb és újabb ismerős oldalán tűnik fel.
Nekem is, egy pillanatra sem kell elgondolkodnom, h eszembe jusson három eset.

Azt nem is említem, hogy általánosban, amíg felújították a suli egyik szárnyát, a hosszabbik úton mentem haza, én, a kötött pulcsis, szandálos kislány, hogy elkerüljem a beszólogató, trágár utalásokat tevő, felnőtt férfiakat, akik ott dolgoztak. Ez a nulladik történet.

Amikor tíz-tizenkét éves lehettem, és a buszon a nyakamba lihegve dörgölőzött hozzám egy férfi, én pedig rettegtem a helyzetben, lefagytam, nem tudtam nem hagyni, ami épp történik velem. Örökre hálás leszek a nálam idősebb barátnőmnek, akivel együtt utaztunk a tömött járművön, és aki - azt hiszem a rémült arcomat kutatva - észrevette a helyzetet. Azonnal áthúzott a túloldalra, ezzel helyet cserélve velem, és amikor a férfi folytatta, hangosan rászólt, hogy mit képzel, hagyja abba a dörgölőzést. A következőnél leszálltunk. Köszönöm neki, hogy nem voltam védtelen, köszönöm neki, h megmutatta, meg lehet védeni magunkat, és nem kell kiszolgáltatottnak maradni. Hosszú ideig nem szálltam fel zsúfolt járműre ezek után, vagy ha muszáj volt, igyekeztem utolsóként, az ajtóban maradva, h emberrel ne kelljen érintkeznem. Kutattam, figyeltem a férfiakat, potenciális bántalmazót keresve bennük, és szokásommá vált hátra-hátranézni, biztonságos távolságot őrizni a többi utastól. Túltettem magam rajta, nem nagy ügy? Ma is így utazom. Csak most már a lányom körül is figyelek...

Középiskolás voltam, naponta jártam át egy bizonyos aluljárón. Rövid szakasz, nem elhagyatott, nem is túlzsúfolt. Egyszer csak érzem, h hátulról valaki a lábaim közé nyúl, és erősen megfog. Nadrágban voltam. (És kockás ingben, tornacipő, hippis korszak. Semmi kihívó öltözet, semmi "magadra vethetsz".) A döbbenet megállított, hátrafordultam, és a szemébe néztem. Fiatal, huszonéves férfi volt. Fiú. Nem volt tekintete. Az Erőszakos Ösztön, a Kapzsi Vágy nézett velem szembe, elhomályosult emberszemben. Mérhetetlen megvetést éreztem, és a szemébe sziszegtem: Te hülye!
Máig meglep a reakcióm, ha visszagondolok. Teljesen végiggondolatlan volt, egy pillanat alatt zajlott az egész. De talán a barátnőm, aki a buszon megvédett, tette lehetővé, hogy ott, akkor tudjam, ezt velem nem lehet. A következő pillanatban futva menekültem az aluljáróból, a szívem a torkomban dobogott. Sokáig remegtem még utána.

Nemrégiben láttam egy fotós projektet. Ruhák voltak lefotózva, teljes öltözék. Cipő, nadrág, póló, pulóver. Hogy miért volt ez érdekes? Mert ezek megerőszakolt nők öltözékei voltak. Volt-e miniszoknya? Tűsarkú? Kivágott, tűzvörös felső? Nem. De ha lett volna, sem lehet ez az ok. NEM az áldozat hibája.

A harmadik helyzet a legfájóbb, a legösszetettebb, a leginkább nehezen felismerhető, és feldolgozható. Mert őt szerettem. És ő is engem. Gyerekek voltunk, tanultuk a szerelmet. De nem volt jó tanítómesterünk. Én nem tudtam, mit érek. Nem tudtam, hogyan kell megvédeni magam attól, akit közel engedtem. Nem tudtam, hogyan lehetek én fontos önmagam számára, ha az a másik nem becsül meg. Csak azt kezdtem érezni, egy test vagyok. Semmi más. Később meg, hogy tárgy, amit használnak. Hagytam? Igen. Szenvedtem közben? Igen. Szóvá tettem? Nem. A mai fejemmel másként tennék? Igen. Hibás vagyok?

Úgy érzem, igen.
De ha továbbgondolom, árnyaltabb a dolog. Mert megtanulhattam volna, hogyan kell, lehet, szabad szembeszállni az erővel. Egy tekintélyelvű oktatási rendszerben felnőtt, az elvárásoknak tökéletesen megfelelő, jólnevelt kislány, aki ráadásul személyes batyuként önbizalomhiányt, kisebbrendűséget, elutasítottságot cipel - nem feltétlenül fogja tudni felmérni az egyes helyzetekben, hogy mit kell, vagy nem kell megtennie, ha egy nála dominánsabbal kerül szembe.

Ugyanakkor vannak ismerőseim, barátaim, akikről tudom, h nem "csak" a "hétköznapi bántalmazás" kategória, ami velük megtörtént. Ők nem írják ki a metoo-t. Talán ez annál keményebb ügy, hogy egy ilyen "kampány" része lehet.
De azoknak biztosan segíthet, akik azt gondolják, ami velük történt, az belefér.

Van, aki felháborodik, h szegény férfiak, miért csak a nőkre élezzük ezt ki. És jogos, oké, inkább gyenge és erős, alázható, és megalázó a két oldal. De egy alapvető hozzállásra mindenképpen rávilágít. Mert volt, hogy féltem rövid szoknyában az utcára menni, és rettegni kezdtem, ha gátlástalanul megnézett valaki, azonnal kerestem a "hibát" az öltözékemben, magamban, mivel hívom ki a sorsot magam ellen... Az áldozathibáztatás. A nő tehet róla. Ne ébreszd fel a vágyat! Ha mégis ezt teszed, ne lepődj meg, ha olyasmi történik, amit nem akartál. Mintha a másik féltől nem lenne elvárható, hogy uralkodjon magán. Mintha valakin erőszakot tenni nem a bántó fél cselekedete volna.

Pedig hiszem, h a Szépség küldetés. A nő hivatott hordozni, ajándékozni a Szépséget. A Szépség gyógyít, táplál. Azt üzeni, h minden jóra fordul.
"A Szépég ihletforrás. Az örökkévalóság köszön vissza benne. Az Édenre emlékeztet, amit nem volt alkalmunk megismerni, de szívünk azt súgja, arra teremtettünk."

Vajon van érintett a másik oldalon is, aki figyel? Van bántalmazó, aki most tükörbe néz, és elég bátor ahhoz, h meglássa önmagát? Aki most ráébred, hogy bocsánatot kell kérnie? És meg is teszi?

"Mindig csak annyira nevessünk, h senki ne sírjon."

A témában ajánlom: CIKK hvg.hu

2017. október 17., kedd

tanító, tanuló

Megfogalmaztam a tutit. Hogy miért bajos a tanítóképzés a főiskolán. Ahova én is jártam.

Néhány napja újra ott jártam, felnőve, 4 gyerek otthonoktató anyukájaként. Sok hiedelem átírása, félelem legyőzése, harci helyzetek felismerése és megküzdése után. Ültem az előadáson, ahol egy felettem lévő generáció tekintélyt parancsoló (asszem kulcszó) pedagógus hölgye vezényelte le az eseményt. Az, hogy a rendezvény kifutott a tervezett időből, nyilván előfordulhat, ki hibája, nem tudom. De már ennek a hangsúlyozása is nyomasztóan hatott, bárdként lebegett mind a felkészült szakemberek, mind az előadást élvezni kívánó közönség felett. Le kellett zavarni, csak röviden beszéljenek kérem, hogy a csúszás korrigálható legyen - a hibát magasabbrendűvé emelve a közvetítendő értékkel, üzenettel szemben. De oké, értem. Bizonyára lehetett volna ezt másként is hangsúlyozni, lépjünk túl, nem nagy dolog. Végighallgattuk, ami belefért - jó volt, izgalmas, színvonalas.
A végén következhettek a kérdések. De csak 1! Mert ugye kifutottunk az időből, ezt már mindenki jobban tudja bámilyen más, elhangzott információnál. Szóval mindhárom előadóhoz egy kérdést lehet intézni. Egy szót kapó hölgy viszont sebtiben két kérdést is belefogalmazott a lehetőségbe. És itt következett a helyzet, ami elgondolkodtatásra késztetett, és ami miatt most újra meg újra a pedagógusképzésen lamentálok.

Az alkalom koordinátora, hangját erősen megemelve felcsattant: "NEM! Itt ÉN vagy az ELNÖK! És én azt mondtam, NEM!"

Látszólag csak számomra volt mindez megdöbbentő. Nekem leesett az állam. Ám körülnézve úgy tűnt - csak nekem. Mindenki másnak ez így teljesen belefért.
Ez az, ami hidegrázós. 
Mert nem, nem kellene hatalmi pozícióból, agresszíven, erős hangon, efféle "érvekkel" lezárni egy helyzetet. Nem kellene felnőtt emberekkel, akik szakmai előadást jöttek hallgatni. Nem kellene huszonéveik elején járó, tanítóképzős hallgatókkal, akik szorgalomból, érdeklődésből itt vannak a szabadidejükben. És nem, nem kéne még általános iskolás gyerekekkel sem.

Így nőttünk fel, és még a főiskolán is - hiába a magázódás -, csak látszat egyenrangúságot kaptunk. Ezért nem veri ki a biztosítékot mindez. Megszoktuk. Aztán kikerül a friss pedagógus a "pályára", és gyorsan megpróbál átállni az "erős" oldalra. De talán, legbelül, mélyen érzi, hogy valami nem stimmel. Ha még felrémik, amikor általános iskolás korában... elsőben, vagy harmadikban... vagy az oviban... hogy milyen érzés volt a túloldalon.
Mert nem így kéne. 

2017. október 14., szombat

japán nap

S-t érdekli a keleti kultúra, Kína és Japán érdeklődő.
A régi főiskolám szervezett egy konferenciát Gyermekkép és oktatás Japánban címmel. Nem is tudom már, hogy bukkantam rá, de a rejtélyes facebook felhozta a lehetőséget.


Gondoltam, hiába nem kifejezetten gyerek program, azért biztosan akad érdekesség számára is. Úgyhogy felkerekedtünk.

Elsősorban előadások sorából lehetett választani, párhuzamosan futó szekciókban negyed órás kis betekintők különböző témákba.

Minket inkább a kézbe fogható dolgok érdekeltek, így hamar a workshopok felé vettük az irányt.

Japán játékok:




Japán írás:




Természetesen lehetett origamizni is, a japán gyerekek már oviban kezdik a műfajt.



Lehetőségünk nyílt könyvet fűzni. A japánok sokszor keverve fűzik a könyvek lapjait, ez egyfajta játékos agymunkát kínál az olvasónak.



A szórólapon egy kokeshi babát láttok, egy róluk szóló rövidke előadásra is beültünk.



A japán öltözködésről meghallgattunk egy előadást, sajnos a rövidnél is rövidebbet - a "kifutottunk az időből" számomra lehangoló és frusztráló hangsúlyozása mellett.





Egy workshopon fel is lehetett próbálni a tradícionális viseletet, a kimonót:


A kokeshi babákról szóló előadás is lenyűgözött minket, szerencsére a kurta betekintő után még szabadon lehetett beszélgetni az alkotóval, és megcsodálni a műveket:




Mondanom sem kell, S-nek melyik tetszett különösen...



Szépségesek, különlegesek.



Nekem talán ez az idős házaspár a kedvencem.


Üzenetküldő kokeshi. A testébe rejthető a papírka. Mai napig elviszi a postás!



Felfrissülés volt anyaságba tompult agyamnak az előadások szakmaisága, érdekessége. Bár persze volt olyan is, amiről kijöttünk, de ez semmiképp nem az előadó - sokkal inkább a mi témában járatlan amatőrségünk, és életkori sajátosságaink számlájára írható....

A főiskolán járni nem volt kifejezetten érzelemdús nosztalgia, ez meglepett. Nemrég a középiskolámba mentünk be M-mel, az kifejezetten megérintett. De azért előjött néhány kedves, és nem is annyira kedves emlékem a múltból... Tanárkarakterek, pedagógusalkatok elgondolkodtató sora, a most is, az előadások koordinálása során egy pillanatra megnyilvánuló hatalmi alapú hozzáállás...
A kellően szabad gondolkodású pedagóguspalántát mindenképpen segíthetik, hogy elhelyezze magát ebben a furcsa, tekintélyelvű rendszerben.

Már akkoriban azt gondoltam, arra biztosan hasznos lesz ez a képzés, hogy majd a gyerekeim tanulásában kompetens segítőként lehessek jelen. Nos, igen, ez minden akkori elképzelésemet felülmúlva valósul meg jelenleg...

Hálás vagyok, h rábukkantam a programra, élveztük! Még több ilyet! 

2017. szeptember 18., hétfő

művészet - kezdjük az elején

Jegyzetek a művtöri műhelyhez.
Part 3.

Szuper áttekintés, képekkel:

Őskor, ember származása ITT.
Barlangrajz videó ITT.
Egy kis barlangrajzosdi:



Szépművészeti Múzeum témába vágó programjai ITT.

zanza tv az ókori görög művészetről

Visszakarcolás technikája:




greek patterns on vases - Google Search


Le dessin des animaux en Grèce d'après les vases peints : essai sur les procédés des dessinateurs industriels dans l'antiquité / par Morin-Jean,... ; préface de Edmond Pottier,... | 1911 

This high quality handout has examples of Greek Patterns for your students use in the Art Room! I use this handout when I make paper mache Greek vases with my 4th graders, and with my Kindergarteners when we make Greek Temples.

Wow!  (Greek ornamentation)

Antik művészeti ötletek a Pinteresten.
Görög váza mozaik:


Római mozaik:

Abby6398's+art+on+Artsonia

Mozaik - csak úgy:
Cool art project for kids! What a fun activity for kids to work on colors and light!

Egyiptom Pinterest ötletek
hieroglifák letöltés ITT
4738aae45ec5e45bc79ad27065c1d07d.jpg (600×837)
Ancient Egypt Coloring Pages Cleopatra Coloring Page – Fantasy Jr.
Cleopátra

Saját fotót használva:

2017. szeptember 13., szerda

nálatok, laknak-e állatok

M kérésére a következő nagy projekt: ÉLŐVILÁG - állatok, és minden egyéb

Első óra, gyors jegyzetek:

Kezdjük az elején.
Rendszertanról ppt ITT és ITT.

EZ is hasznos.

Prokarióták kérdéssor ITT


Gombák ITT - és az egyik kedvenc természetfilmünk ITT.

művészeti projekt II.

Művészeti projekt
KEROTT műhely

Mire jó a művészet?

Bevezetőhöz:
"Mi a természet nyomán alkotunk."
(Bartók Béla)

Rend, szimmetria a természetben:
falevél, bogarak szimmetriája, hópehely...

Zenei rend a természetben:

Hang effektek
https://www.youtube.com/watch?v=xl0tEL5dRG4
tengerzúgás, hullmázás, patakcsörgedezés 0:40 - 1:55
vihar, eső 2:36 - 3:40
madarak 4:12 - 5:12
rovarok 7:10 - 8:05
békák 8:05 - 8:22

https://www.youtube.com/watch?v=xAhO4p_mNk0
szívdobbanás

https://www.youtube.com/watch?time_continue=40&v=-MmWeZHsQzs 0:36-tól A világűr hangjai - NASA felvétel
A világűr vákuumos, de nincs csend. Elektromágneses úton terjednek a hangok.

Szőke Péter ornitológus (madártani tudós) madárhangokat lassított le fokozatosan - 64szeres lassítás a végső. Felfedezett szabályos dallamokat, ismétlődő motívumokat, skálázást.
https://www.youtube.com/watch?v=1SH0mZJHtiY fülemüle éneke lassítva 1x, 2x, 4x, 6x

Az egyik madárdallamot feldúdolta, és gyorsította - emberi madárcsicsergés!

Mi a rend ellentéte?
káosz - Mondj szavakat, amik eszedbe jutnak a káoszról!
            Mondj érzéseket!
rend - Mondj szavakat, érzéseket!

"Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz Téged!"
Művészet = rend elérésére való elhivatottság

nyelvtanulás! inkább keresés - Találj rá a saját művészeti nyelvedre!
A saját gondolataidat, érzéseidet szólaltasd meg! 

2017. szeptember 12., kedd

insta és blurb

Mivel fotós vagyok (nem csak anyuka, meg feleség...), kaptok szakmázós posztot is. Mert ez én blogom! Váháháhá.

Szóval van nekem instagram oldalam, nem is egy, hanem rögtön sok. Több fotós - nokedlik, családmesék, repop, és közreműködöm az egynapértedben is - és egy zárt, személyes. A személyesen már több, szívemnek kedves, de mégis minimalista, inkább hangulatot őrző, mintsem hagyományos, bekeretezhető családi kép gyűlik. Szerettem volna ezeket megőrizni, kézbe vehetővé tenni a gyerekeknek, magunknak.



A legegyszerűbbnek erre a célra a blurb.com bizonyult. Kapcsolható az insta oldalhoz, és rögtön onnan lehívhatóak a képek. Élveztem így, mert csak a gyerekekhez kapcsolódó fotókat mazsoláztam ki, és azokat helyezgettem az albumba.

Még terhesen, félig fekvő (fetrengő) pozícióban, őrizve biztonságát, de már csendben őrjöngve a semmittevéstől, kezdtem bele ebbe a projektbe. És most, a nyöszörgő, kuckorgó kicsi fiúval az ölemben/vállamon jutottam a végére.


Bizonyára valamilyen instagram letöltő program + magyar nyomda a fotókönyv elkészítéséhez (nemcewe) is működhet, egyenlőre nem próbáltam. Gondolom olcsóbban jönnék ki.
Mindenesetre izgatottan várom a könyvecskémet, ez a szülinapi ajándékom magamnak.