2017. január 12., csütörtök

találkozunk? találkozzunk!


miért nem büntetek

Egy barátnőm megkérdezte, hogyan jutottam el arra, h nem alkalmazom a jutalmazás-büntetés stratégiát a gyereknevelésben. Miért csinálom így? 

Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat - nagy részük már itt-ott felbukkant a blogban.

Kulcskérdés lehet ebben a témában, hogy mit várok: szófogadás, vagy együttműködés. NEM ugyanaz. És a jutalmazás-büntetés csupán kondícionál, külső kontrollossá tesz. Érdekes gondolat, h a természetben nincs jutalom-büntetés, csak következmény van. Hiszen az oroszláncsorda nem kap jutalomfalatot pluszban a sikeres vadászat után, és az éhségen túl nincs még valami extra sanyargatás, ha nem járnak eredménnyel. A motivációja sem más, mint a zsákmány, nem szükséges még odahelyezett külső motiváció, h vadászni induljanak.
Az a különbség a következmény és a büntetés között, h utóbbinál én teszem oda a kapcsolatot ok és okozat közé.
Az alá-fölérendeltség helyett a partneri viszony működőképes. Gyerek és felnőtt között is!! Hogyha nem passzív alanya az eseményeknek, hanem tevékenyen alakíthatja a történéseket, akkor együttműködővé válik. A jóvátétel lehetősége pedig mindig nagyon fontos, hiszen jó érzés, h képes vagyok helyrehozni a hibámat.
Az együttműködésben még az a szép, h lehetősége van azt választani, h nem működik együtt. Egyértelmű szabályok és következmények között, a döntésével alakíthatja a saját életét! Ez egy fontos tudás! Ura lehetek az életemnek. Az én felelősségem. Ezt megtanulni, megérezni szerintem a későbbi, felnőtt élet meghatározó élménye.
Nem oké, ha próbálom irányítani a gyerekeimet (vagy a férjemet - ugyanilyesmisosemjutnaeszembe). Nem oké, és nem is működik. Mert az uralom nem szeretet. Vagyis igazából működik, ez benne a csapda. Működik, látszólag. Működik, csak ügyesen kell csinálnom. Ha manipulálok. Ha érzelmi nyomást helyezek. Ha megy a játszma... De Istennek hála, ez egy idő után fájni kezd. Mert érzékelem, h nem azok vagyunk, akiknek szeretünk lenni. Eltűnik a szabadság, a biztonság, a szeretet. A szívünk távolodik. A gyerekeim vagy megteszik, amit mondok, mondjuk megfelelni akarásból, vagy azért, h hagyjam már őket békén, vagy nem teszik meg, én meg kiakadok, és dühöngök - de mindegy is, mert bármelyik történik, nem egy egészséges, szeretetkapcsolati működésben vagyunk.


(S, 2012.)

Sajnos az én játszmám ez. Nem volt egyszerű felismernem. Vagyis inkább szembenéznem volt nehéz vele. Fájdalmas. Hozott mintáim, akár családból, akár a nagy társadalmi mintákból - az irányításról szólnak. Manipuláció, uralom, ezek árnyalt szinonimái - az irányítás legyen csak az én kezemben. Tudjam, mi következik. Tedd, amit szerintem tenned kell.
És mi ennek az ellentéte? Azt hiszem, a bizalom. Az irányítást a félelem motiválja. A bizalmat a félelem ellentéte - a szeretet.
"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság Lelkét." (2Tim1:7)
Annyira sok van ebben a mondatban. Ebben a három szóban. Életem során újra és újra elém jön, és egyre mélyebben értem. És igen, erre van szükségem. Erőre, mert nehéz. Fizikálisan is, lelkileg is, szellemileg is nehéz anyának lenni, és nehéz itthon lenni a három gyerekkel. Józanságra, mert különben elkap a pánik, a dolgok kicsúsznak a kezeim közül, és örvénybe kerülök. És szeretetre. A Minden Titkok Tudójának engem ölelő szeretetére, és az ebből fakadó, a gyerekeimet mindenen túl- és felülszerető szeretetre, ami a legjobbat hozza ki belőlük (és belőlem is).

Egészen másképp állok hozzá a gyerekeimmel való kapcsolathoz most, mint ahogy nekiindultam.
Amikor M megszületett, nem igazán volt elképzelésem, leginkább a környezetemből érkező, és tudat alatt beépült impulzusok mentén kezdtem nevelni őt. Utólag visszagondolva, az engedelmesség elérése volt a legfőbb jó, amit reméltem. Engedelmesség, mert az biztonság. Engedelmesség, mert az Istennel való kapcsolat is erre épül (?). És mivel azt gondoltam, ezzel teszem a legjobbat, így engedelmességre neveltem, akár a kapcsolat árán is. Most azt gondolom, a kapcsolat sokkal fontosabb. Szeretném, ha biztosak lennének a gyerekeim abban, h szerethetőek, szeretve vannak, és mindez csupán azért, mert ők azok, akik.
Nem érzem magam bölcsebbnek a gyerekeimnél, egyszerűen csak régebb óta élek. Ők kész emberek, nem nekem kell őket kigyúrnom. Együtt élünk, alakítjuk egymást. Hogyha valaki keresztbe tesz, annak általában van következménye, amit az egész család érzékel. Mert együtt működünk. Nem idomítani akarom őket, hanem tanítani. Nem szeretek jutalmazást, büntetést alkalmazni. És azt hiszem, nem a szabályrendszer, nem a törvény - és annak szigorú betartatása - tesz "jóvá", nem az szabadít meg a bűntől, sokkal inkább a szeretet, elfogadás, kegyelem. Én is ezt tapasztalom a Minden Titkok Tudójától, h megszégyenítően túlszeret a botlásaimon, a szennyes dolgaimon.

Azt hiszem úgy kezdődött, h elkezdtem felülbírálni a szabályokat, amiket hoztam. Megvizsgáltam, miért is akarom, h az a bizonyos dolog úgy legyen, és ne másképp? A gyerek miatt, vagy magam miatt? Kényelemből, félelemből, megszokásból, 'így illik'-ből? Értékes kincs a szabadság, mégis olyan könnyen engedjük át az irányítást, és törjük bele magunkat haszontalan keretekbe.

És úgy is kezdődött, h kezdtem idegbeteggé válni, egy sárkánnyá, már nehezen viseltem magamat és az életünket, amivé alakult. Megkönnyebbülés volt elengedni az alá-fölérendeltségi viszonyt, elengedni azt a tévhitet, h ez a viszony jelenti a felelősségvállalást. És egyszerűen élvezni a gyerekeim társaságát. Arra vágytam, h csak érezzük jól magunkat együtt...

A kapcsolatból pedig annyi minden következik. Hogy elmondja nekem azt is, amit szégyell. Hogy láthat engem is hibázni. Hogy érteni akarjuk egymást. Hogy összeveszünk, és kibékülünk. De az biztos, h számíthatunk egymásra.

Hát, így.

Utóirat, egy kis szakmai olvasnivaló témába vágóan: ITT Alfie Kohn gondolatai "Jutalom által büntetve"

2017. január 10., kedd

évszakok, hónapok

Kiderült számomra, h S még nagyon keveri a hónapokat. Előszedtem a régi ötletet INNEN, és elkészítettük:



Időjárás, néhány jellemző ruhadarab, fák, és persze az évszakokhoz kapcsolódó hónapok.



Közben M szabadfoglalkozásban először Tom Sawyert olvasott (sokadszorra), aztán illusztrációt készített az olvasottak ihletésében:




B meg színezett, vagdosott, S-t követve. És folyton elrohangászott, szóval fotó ezennel őkisfiúságáról nem készült.

tanulóskodás

Folytattuk a régi projektet, az emberi test rejtelmeit! (Emberi test címszó alatt megtalálható minden eddigi.)
Most következett a keringés:






Újabban azt próbáljuk ki, h nem egyszerre tanulunk. Most M volt a főszereplő, közben S szabadfoglalkozott. Néhány javaslattal éltem, amikor az unalom akarta volna rágni.



Ha már Minecraft színezőt kért, gondoltam legyen benne egy kis írás is - szövegbuborékot kaptak a szereplők:



És címet is kellett adni a képnek.

B is színezni szeretett volna, ő nagy versenyautó-fan...

2017. január 4., szerda

szavaink

A tavalyi évünk indítószava a BÉKE volt. Ezt vágytam, céllá és reménnyé szőttük, kerestük, és óvtuk, ha rátaláltunk.

"Az igazság békét teremt."

Hálával látom, visszatekintve, h mennyit fejlődtek a gyerekek ezen a téren. Persze egyértelmű, h az én lelkiállapotom katalizátora az övéknek, az ő indulataik sokszor tükör számomra - és mégis elsősorban rajtuk látom a változást, ami nagy örömmel tölt el.

Az idei évvel, az új kezdettel kapcsolatban egymástól függetlenül, de ugyanahhoz a szóhoz jutottunk el Apával. Ő FIGYELEMnek nevezte, és inkább TUDATOS JELENLÉTnek, de a végül is ugyanaz a kettő. Erre van szükségünk, mind család, mind egyén. Ezt kell megtanulnunk, és adni tudnunk egymásnak. 

2016. december 15., csütörtök

puszpók

Kipróbáltam egy új sütit, kókusz van benne. Kérdezem B-t, ízlik-e. Ő fintorog.
- Nem ízlik benne Hókuszpók...

gyerünk a természetbe!

Amikor már mindenből egy kicsit elég, amikor kell a nyugi, a csend, a béke, a más... Olyan jó belemenni a természetbe! Kicserél, átmos, feltölt.
Kirándultunk.


Ez a Teve-szikla. Látszik, ugye, h miért ez a neve?













Pilisborosjenőnél található az egri vár másolata, itt forgatták a filmet anno. Mivel M pont ezt a könyvet olvassa, aktuális volt megnézni!

















Mert kirándulni JÓ. Nagyon.




2016. november 20., vasárnap

Rudyard Kipling: Ha...

"Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam."

2016. november 16., szerda

KEROTT

Jövő hétfőn, 21-én találkozunk ismét! 5 órakor kezdődik az otthontanulós találkozónk.
Ezentúl minden hónap harmadik hétfője lesz a találkozók időpontja.
A helyszínünk pedig:

Szent Arnold Lelkigyakorlatos Ház
1223, Bajcsy-Zsilinszky u.3.-5.


A mostani témánkban egy pszichológus, két gyermekes anyuka vezet majd minket, Hellinger-Sólymos Krisztina. Itt találtok róla egy kis bemutatkozást: http://www.szabadon.com/rolunk.html
A kérdések, amik mentén beszélgetünk majd:

1. Meghatározhatják- e életünket, otthonoktatásunkat a körülményeink? (Pozitív és negatív körülmények egyaránt, pl. pénz, lehetőségek, iskolatípus, homschooling/unschooling, végzettség, beállítottság, személyiségünk, mások véleménye, közelebbi és tkapcsolataink) 3. Mitől vagyunk elégedettek, mikor érezzük, hogy a helyünkön vagyunk, jól mennek a dolgok? Mikor tapasztaljuk, hogy ez az életforma áldás számunkra? 4. Mitől szorongunk? Hogyan oldhatjuk szorongásainkat?


Várjuk a találkozást! 

2016. október 27., csütörtök

hogy indultunk idén

Nyár után, egy szeptembert kihagyva tudtunk megint KEROTT találkozót szervezni. Amikor ott ültem, a többi anyuka és apuka között, körülöttünk kisgyerekek molyoltak, és egyszer nevetve, máskor megilletődve, elgondolkodva figyeltük egymás beszámolóit, osztoztunk érzésekben - akkor jöttem rá, mennyire hiányzott ez!

Hálás vagyok ezért a közösségért, ahol őszintén meg tudunk nyílni egymás előtt, pedig nem vagyunk egyformák - otthon tanítunk ugyan mindannyian, de ez egy csak kis szelete a családok, életek színes sokoldalúságának. Mégis - érdeklődve, elfogadva, sokszor együtt rezdülve élvezzük azt, amit ebben a szeretetközösségben adhatunk és kaphatunk.

Ezt az októberi alkalmat a tanévkezdés, a célok és tervek köré fűztük fel.

Mindenki végiggondolhatta, és egy kérdéssor segítségével összegezhette a vágyait erre az évre. Azután meg is osztottuk egymással a terveket.
Nekem személyesen jó volt leírni a szóban/gondolatban már otthon megfogalmazottakat, és sokat kaptam a többiek megosztásai által is.


1. Mik a céljaink ebben az évben? Hova szeretnénk eljutni? Mely területek kapnak hangsúlyt idén az életünkben?

Nálunk 4 szó mentén épül az idei időszak - ezek a béke, a szeretet, a változás, és a hit.
Nehezen vágtunk bele az őszbe, és most sem elsősorban a tanulás okoz kihívást. Három gyerekkel vagyok itthon, 10, 7, és 2 évesek. Más az igényük, szervezést és tudatos odafigyelést igényel, hogy mindenki megkapja az őt illető figyelmet. Ha ebben hiányt szenvednek, azt mindenki megszenvedi...
A két nagy közötti harcok voltak azok, amik miatt rezgett a léc a folytatást illetően. Fel kellett tennem a kérdést: mindenkinek jó ez így? Azért vagyunk itthon, mert ezt tartjuk jónak a család számára. De mi van, ha mégsem jó együtt? Mi van, ha a nagynak már elege van belőlünk? Ha az tenne neki jót, hogyha másokkal lenne inkább...? Új környezet, más kihívások?

Sok imádkozás és beszélgetés előzte meg az egyik felismerést: azzal, ha iskolába menne a tízéves, az alap probléma nem oldódna meg. Csak szőnyeg alá söprődne - ha kevesebbet vannak együtt, eleve kevesebb a konfliktus is - időben legalábbis biztosan. Talán.

Békét teremteni, azt őrizni - ez a kihívásunk. Konfliktuskezelés, szeretetben megbocsájtás. Újrakezdés. Építkezés.
Ugyanakkor mindenki igényeinek a figyelembe vétele, amennyire az mások jogait nem sérti.

A változás pedig mindig nagy Istentapasztalat, Ő az, aki elhozza az újat bennem, bennünk, ott, ahol minden reménytelennek tűnt.

Béke.
Szeretet.
Változás.
Hit.

Tanulás terén nagyobb hangsúlyt szeretnék tenni azokra a dolgokra, amik szerintem az élethez igazán kellenek - nyelvtanulás, számítógépes ismeretek, főzés, kertgazdálkodás... - de főleg a hit, bár ez nem tanítható, inkább megélhető.
Életre nevelés.


2. Melyik ige vezérel, illetve jelent sokat mostanában?

Tépelődéseimben 3 bibliai igét kaptam, amikre építkezünk mostanában, és egyre mélyebben értjük a jelentésüket.

"Az igazság békét teremt."

"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"

"A hit a reménylett dolgok valósága..."


3. Min kell változtatni?

Változtatni csak önmagamon tudok. Erre a kérdésre a válasz belőlem indul és bennem végződik.
Az időbeosztásomat kellett felülbírálnom, és elhatározásokat hoznom. Itthonról dolgozom, és ezt fontos a helyén kezelnem. Hogy mikor és mennyit. A figyelmem koncentrációját egyensúlyozni a gyerekek és a munka között - az elsőnek a javára. Mert most nekik van itt az idejük. Elsősorban.

És kell elkülönített idő pihenésre, töltődésre, alvásra! Isten előtti elcsendesedésre. És férjjel való randi idők.


4. Miért kell imádkoznunk?

Amiért én könyörgöm, az, hogy a gyerekeim keressék Istent, és a Minden Titkok Tudója ajándékozza meg őket a hit ajándékával. Ismerjék meg az az elsöprő szeretetet, amivel Ő rájuk gondol, rájuk néz. És láthassák önmagukat ezen a pillantáson keresztül.
Kívánom nekik azt a szabadságot és gyógyítást, amit csak Isten adhat.


Ezek a mi családunk életének céljai, feladatai. Köszönöm a többieknek is, hogy engedték látni a harcaikat. Adjon Isten mindannyiunknak az Ő közelségéből!



14 Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 
15 Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 
16 Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.
17 Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged. 

18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! 

(Mózes második könyve, 33.fejezet)

mohácsi vész

M Egri csillagokat olvas. Sajnálja, hogy csak egy könyvből áll, és nincs folytatása...

A török témába ássuk bele magunkat, rögtön egy videó a mohácsi csatához kapcsolódva:



Történelmi idővonalat tervezek készíteni, mert kicsit keverednek az eddigi ismeretek.
Bármi történelmi jellegű ajánlót örömmel fogadok, köszi, ha segítetek!

A mohácsi csata:
II. Lajos halála ITT.

Rövid összefoglaló videó ITT.

A fürdőkről ITT.
Török kor Mo-n _vegyesen_ ITT.

zanza.tv
Mo. három részre szakadása ITT.
Magyar királyság és a Hódoltság berendezkedése ITT.
A török kiűzése ITT.